Bocsánat.:/

Sziasztok...

Hát, igen itt vagyok újra. Nagyon sajnálom, hogy így eltűntem de sajnos nem tudtam akkor folytatni az írást, és őszintén most se hiszem, hogy tudnám.Mert ez egy nagyon, de nagyon boldog történet viszont én nem vagyok az, ezért nem is tudom mi sülne ki belőle...deee, már pár hete azon gondolkodom, hogy bele kezdek egy új blogba amit a világért nem hagyok abba-ezt is be szeretném fejezni, nyugi-, kicsit másabb lenne a hangulata, az egyszer biztos, de a szerelemről szólna itt egy kis...ízelítő féleség :3

"A szerelem a legszebb érzés a világon, de egyben a legrosszabb is. Miért? Azért, mert nem viszonozzák, és ez az embert szétszedi belülről. Viszont nem tud az érzéseinek parancsolni, és folyton arra a személyre gondol akibe régen beleszerettet. Annak ellenére is, hogy a szívét darabokra törte és csak ürességet érez belülről, mikor estenként a sírás kerülgetni és úgy zuhan álomba.Kisírt szemekkel. 
De, az élet így is megy tovább, és túl kell lépni a dolgokon, új életet kezdeni, új emberekkel, várossal."

Ez lenne az.De még ezt sem fejeztem be teljesen, alakítanék rajta.

Ó, és bocsánatot szeretnék kérni az eltűnésemért..

puszi..:)